Ott hagytuk abba, hogy Barátomék az autópályán serényen meneteltek a benzinkút felé. Abban a pillanatban úgy gondolták, már semmi több nem eshet meg velük...

A buszvezető ígéretéhez híven bekanyarodott a benzinkútra, és az utasok ígéretükhöz híven meg is vették neki a hőn áhított szendvicset, majd szépen indultak az úton tovább. Mikor már egészen ritkulni látszott a sor, jött egy telefonhívás, miszerint az egyik utas - akire "Barátomék" sem emlékeztek, a benzinkúton maradt, ugyanis muszáj volt elmennie tájat fotózni. Egyértelműen egy problémás emberről kell ezen sorok között megemlékeznünk, akit senki se vesz észre addig, amíg valami nagy galibát nem csinál - így kénytelenek voltak visszakanyarodni. Persze ilyenkor találkozik az ember a lehető leghosszabb úttal, ami csak autópályára vissza vihet, így nagyjából 20 perc múlva sikerült irányba állni és majdnem 1 óra múlva visszaérkezni a helyszínre. 

Persze az ember épp a mosdóban volt és még a kirendelt melegszendvicset is meg akarta várni, ha már csinált mindenkinek egy laza másfél órás kerülőt. Barátomék ekkor úgy döntöttek, hiába a magas árak, ők vesznek még egy kör pálinkát, ha véletlenül sem akarnak gorombák lenni az utassal, aki ezek után, szeretett melegszendvicsével a leghátsó ülésekre furakodott és mérgelődve leült. 

Végre megint a cél felé haladtak. Az út további részében átvették az egész utat és arra a megközelítésre jutottak, hogy akárhol is vagy a világban, felelőtlen emberek mindig is voltak és mindig is lesznek, tértől helytől és időtől függetlenül. Mindig lesz, aki megpróbál a körözés ellenére megszökni és mindig lesz olyan is, aki egyáltalán nem figyel a körülötte lévő emberekre így lemarad, ott marad -és még bosszankodik is. Mindig lesz, aki nem tud vezetni és balesetet okoz - és mindig lesznek olyan utak, ahol a legénybúcsú ünneplésére tartó csapatok mindegyikkel találkoznak, vagy épp ők idézik elő ? :D 

Az ember, ha határőrökkel találkozik, közben éjszaka van és még csak nyelvet se beszélnek...persze minden egyszerre jön, ahogy az lenni szokott - de a legnagyobb bulik és társaságok is ilyenkor jönnek össze. - Szintén egy "Barátunk" meséje.

"Barátom" "Barátjáéknak" az volt a szerencséje, hogy felkészülve indultak a hosszú útnak. Volt nálunk minden hasznos dolog, esőkabát, gumicsizma és persze tartalék élelmiszer és innivaló. "Barátom" ugyanis úgy gondolta, az Erdélyből hozott rengeteg üveg pálinka egyikét mindenképp át kell töltenie pár sprite-os üvegbe, amit majd ha már a szálláson vannak, meg is bonthatnak. Nos ezek az üvegek a szállásig nem értek el, és nem a bohóság volt az oka. 

Az út első felénél minden rendben zajlott. Mindenki békésen szunyókált már az első félóra elteltével. Az igazak álmát csak egy valami zavarhatta meg - a sötétben idegen nyelven beszélő, mogorva határőr. Sajnos a rend határ-menti őre nem a tanultabb fajta képviselője volt , így egyértelműen logikusnak gondolta, hogy mindenkinek kötelező az ő nyelvén megszólalnia, ha már neki nem megy sehogy másképp. A káoszban természetesen mindenki felkapta a fejét, ahogy a buszsofőr próbált angolul kommunikálni az úriemberrel, aki valami furcsa okból kifolyólag egyáltalán nem akarta érteni, hogy az Európai Unio-ban, uniós állampolgároknak személyivel szabad az átjárás. 

Ilyenkor már mindenki egy szimpatikus mellékhelyiség felé kezdte venni az irányt, a maga álmos zombi mozgásával. A szerencsétlenebbek eközben kifogtak egy másik alkalmatlankodó őrt, aki minden mozdulatukba belekötött. A mi kedves kis rendőrünk pedig a kedves kis barátaival együtt megérkezett hogy egy tüzetesebb átvizsgálás idejére elvigye a papírjainkat. Ez a tüzetes átvizsgálás természetesen nem 2 percig tartott. A buszsofőr pedig már egyre türelmetlenebbül kérdezgette a rendőröket, mikor tudnak útnak engedni, ugyanis a járatra máshol még sokan felszállnának.

Mivel az első óra elteltével sem érkezett értelmezhető válasz, "Barátom" kitárta a karját és elővette a Sprite-os üvegeket, azzal a felkiáltással, hogy mindenki a vendége. Az emberek fogták magukat, a félreállított busz mellett leültek a padkára és megkezdődött a buli. A pálinkák körbeindultak és előkerültek a csomagolt szendvicsek is, na még pár "Fantás" és "Kólás" üveg. Egy félóra után már szinte mindenki éberebb volt, mint valaha az út során. Az idő pedig csak múlt és múlt, egészen addig a pillanatáig az éjszakának, amikor a leghidegebb van. Ekkor megérkezett a buszsofőr, hogy bár érdemi információval nem tud szolgálni, de pár takaró akad a csomagtartóban, így sikerült elfogyasztani az utolsó kör pálinkákat is, míg szegény sofőr a rendőrökkel hadakozott. 

Valamikor a hajnali órákban azonban visszajöttek a papírjainkkal és indulhattunk is tovább. Mint kiderült az egyik utas ellen rendőrségi körözést adtak ki, hogy miért azt nem sikerült megtudnunk, ellenben veszélyesen sok külföldi facebook-jelölés érkezett a busz női utasainak. Így az utasok már-már összekovácsolódva indulhattak tovább, mint egy jó kis osztály. 

Persze zökkenőmentesre ezúttal sem sikeredett semmi, ugyanis sikerült kifogni egy első ránézésre, dugónak, félórával később pedig már inkább baleseti helyszínelésnek kinéző autópályán való ácsorgást. Álltak, álltak egy órát, mikor már mindenkinek volt valami komolyabb baja. A legközelebbi benzinkút viszont pont abban a távolságban volt, ahova, ha el is indulna az ember, félne, hogy dolga végeztével a busz pont el fog hajtani az orra előtt. 

Némán tanakodtak, vajon ki, hogy, mint fogja megoldani sok ember problémáját. Ekkor "Barátom" találékonyan felállt és lement a sofőrhöz, akivel sikerült lebizniszelnie, hogy pár szendvics és kávé fejében - amit majd közösen vesznek - a sor indulásával behajt a kút mellé, így mindenkinek meg van az esélye, hogy egymásután libasorban közelítse meg az objektumot. 

A társaság még inkább összekovácsolódott, de hogy mi lett a viharból, a városban eltöltött időből és a hazafele útból