A középkorban kincsként  emlegették, majd ételízesítő lett és végre felfedezte magának az egészségipar is, a fehér kristályokból álló természeti képződményt : a sót. Erdélybe és Krakkó fele menet számos várossal találkozhatunk, ahol híres lelőhelyek vannak. Míg a lengyelek egy meseszép múzeumot varázsoltak a barlangokból, addig az erdélyiek fürdéshez alakították át a több száz éven át jelentős bányákat. De lássuk csak, miért is jó ez nekünk..

Kezdjük az alapoknál: az emberi szervezet több, mint 70 %-a víz és a maradék 30%-ban többféle só is megtalálható, olyannyira, hogy a magzatvíz koncentrációja megegyezik az Ősóceánokéval. Innen nézve szinte teljesen egyértelmű, miért is jó az ásványi kincs az ember számára és miért is tud hatékonyan segíteni néhány krónikus baj orvoslásában. Szerencsére a világ egyik legjobb minőségű kristályos képződménye pont a szomszédunkban, Parajdon található.

Mátyás király szülővárosa, központi szerepet töltött be a mai Erdély területén. Az őskortól folyamatosan lakott volt és nagy szerepet játszott az alakuló magyar történelem során. 

Már az Árpád-háziak is fontosnak tartották Kolozsvárt, mely az ókorban is már Észak-Dácia központjaként volt ismert.  Szent István király itt alapította meg a kolozsi várispánságot, majd Szent László itt alapította meg a Kolozsmonostori apátságot. Kolozsvár később szabad királyi városi rangot kapott és az Erdélyi fejedelemség kereskedelmi központja lett, a korban használatos "kincses" melléknévvel, Kincses Kolozsvárként. A település ezek után számos fontos történelmi esemény színtere lett. Itt született meg a magyarok igazságos királya, Hunyadi Mátyás és Bocskai István is. Itt választották fejedelemmé Bethlen Gábort és I. Rákóczi Györgyöt is, majd a jezsuiták elkergetéséig itt állt az első erdélyi egyetem, melyet Báthory István alapított. Később lakosai a reformációnak köszönhető vallási irányzatok hívei lettek, innen indult útjának az unitárius vallás is. 

A város a császári időkben Erdély fővárosa volt egészen a Kiegyezésig, amikor elvesztette fővárosi szerepét és bár az akkori modern irányzatokat követve fejlődésnek indult, inkább kulturális szerepe maradt erős, az ipar ekkor Aradaon, Temesvárott és Nagyváradon virágzott jelentősebb mértékben. 1918-ban elcsatolták Magyarországtól és románok foglalták el. Bár a második Bécsi Döntés értelmében egy rövid időre újra az országhoz tartozott, később ismét Románia közigazgatási egysége lett. A szocialista évek során az iparosítás volt jellemző a városra és ezalatt több román családot is betelepítettek. 

A városban járva egy történelmi utazás részesei lehetünk. Mindenképp érdemes megtekinteni a közös történelem főbb színhelyeit. Ilyen például a Kolozsmonostori apátság és a gótikus Szent Mihály templom, mely a korai királyi időkbe vezet vissza. Itt tekinthető meg a magyarok legnépszerűbb uralkodójának, Mátyás királynak a szülőháza is. A városban járva feltűnnek a szecessziós emlékek is, mint például a Kós Károly által tervezett "kakasos templom". Aki pedig a kerteket, parkokat részesíti előnyben is megtalálhatja számítását. A városban számos parkot és kertet létesítettek, melyek közül a legnépszerűbb a botanikus kert, ahol több tízezer féle növény található. A másik legnépszerűbb kültéri látványosság a korábban Rákoczi-kert nevet viselő Sétatér, ahol egy kaszinó is található. A modern építészet szerelmesei pedig az itthon is népszerű Makovecz Imre által tervezett Törökvágási Református Templomot is megtekinthetik. 

Kolozsvár a történelem szerelmeseinek találkozó helyszíne. Aki igazán érdeklődik a régi korok emberei a magyar történelem iránt, itt biztos felemelő utazást tehet.