Írtunk már Krakkó városáról de egy lényeges momentumot csak sejtettünk a történetből. Mégpedig a sárkány, a királylány és a királyfiak meséjét. Hogy mi igaz belőle - arra már a kutatók is rájöttek és ha végig olvassátok, Ti is megtudhatjátok. 

Történt egyszer pedig a messzi Wawel-domb környékén, hogy a folyóparti területet Krak király szerette volna elfoglalni - és hogy ők legyenek a pozitív szereplők - megművelni, felvirágoztatni. A terv sikerült is és a király és udvara akkora bulit ült, hogy arról feljegyzések se maradtak. A mulatozás hevében azonban egy dolgot nem vettek figyelembe : a domboldalon már izgatottan ücsörgő sárkányt, aki alig várta, hogy friss, mámoros hússal tömje meg bendőjét. A nagy szembesülés után a királynak és népének rendesen elkezdett fájni a feje, a sárkány ugyanis hetente egy állatot kért a látszólagos békéért cserébe. Ha nem kapott állatot, embereket evett meg helyette - és még ahhoz is volt bőr a képén, hogy a vacsora után szinte teljesen kiigya a Visztula vizét.

A hosszú, rettegésben eltöltött évek alatt a király, két feltűnési viszketegségben szenvedő fia, II. Krak és Lech úgy döntöttek, az év hőseiként végeznek a sárkánnyal. A gyermekek, - ezzel is megpecsételve a "hosszú családi békét" - összedugták a fejüket, mit is kellene tenni a szörnnyel. Bekértek az udvarba ezért minden olyan sárkányölős akciómesét, amiben hős férfiak próbálkoznak eltenni a rémes lényeket fej fölül.  Durvábbnál durvább dolgokat találtak ki, míg nem egy nap egy hirtelen ötlettől vezérelve - melyet valószínűleg egy furmányos kis udvarhölgy adhatott nekik- kénnel töltött juhot adtak egy nagy és sokatmondó kacsintással az állatnak, aki ez után forgatókönyvszerűen elpusztult. 

Az igazi muri csak ezután vette kezdetét. Sharing is caring - de nem, ha ezen a korona múlik. A fiúk, mint az örökségre évekig váró emberek, annyira összevesztek azon; hogy melyiknek is sikerült megölnie a gaz sárkányt hogy Krak kénytelen volt végezni fivérével, majd dicsőségben hazatérni a városba, miközben krokodil könnyeket ejtett testvére halála okán. A királyfi később II. Krak néven uralkodott egészen addig míg le nem bukott és el nem űzték a városból.

A figyelem ezután a király egyetlen épen maradt lányára, Wandára szegeződött, aki válogatni kezdett az udvarlók közül. De ahogy ez lenni szokott miközben a királylány a fehér királyfira várt -  a sötét paraszt érkezett egy német lovag személyében. Ritiger - a paraszt- erőszakosan döngette a lány várának kapuit, miközben az mindent elkövetett hogy a lovagot még csak ne is érdekelje. Ritiger égtelen, hiú haragra gerjedt és minden összehazudott kapcsolatát bevetve megfenyegette szegény Wandát a város elpusztításával. Wanda sajnos sose volt az az erős asszony így inkább a Visztula vizébe ölte magát. 

A kutatók a valóságot azonban sokkal szárazabban látják. A sárkányt az akkori írások szerint valószínűleg az avar népek jelentették, akik valóban rettegésben tartották a város lakosait. A település körül élősködtek, miközben védelmi pénzt szedtek haszonállatok formájában. Ha nem kapták meg, amit akartak, nem lófejet küldtek vissza, hanem embereket raboltak, nehogy elfeledjék a krakkóiak mi is az a fegyelem. Azt pedig, hogy szegény városiak, a romantikus hatalmi harcok után nem sokkal egy Kegyetlen Boleszláv nevű uralkodót kaptak a fejük felé inkább hagyjuk is... 

A korábbi lengyel fővárost a turisták ma leginkább kulturális értékei miatt keresik fel. Ugyan ipara sem éppen elhanyagolható, a város történelmi központ is.

A Kárpátok északi nyúlványainál található Visztula folyó partjára az 500-as évek környékén érkeztek szláv népességek, akik a mocsaras vidék legmagasabb pontján, a Wavel magaslaton erődítményt építettek. A várost a legenda szerint Krak fejedelem alapította, akinek fiai a békét a települést rettegésben tartó sárkány megölésével nyerték el. A vadállat kivégzése és a dúló trónviszályok után szinte gyerekjáték volt a város számára a terjeszkedés és az, hogy 1038-ra fővárosi rangot érjen el. A település komoly trón és vallási viszályok színtere volt a századok során, mégis képes volt a folyamatos fejlődésre, melyet a XII. század alapozott meg. Ekkor létesítették Krakkó ikervárosát, mely ma az óvárosi rész és ilyenkor alapult az első kórház is. A XIII. század pedig magával - és a mese szerint a magyar hercegnővel- hozta a sóbányászatot, mely évszázadokig a legjelentősebb volt szerte Európában. A század emellett magával hozta a tatár támadásokat is, amire a hejnał mariacki nevű dallammal emlékeznek minden órában vagy minden délben a toronyórák. A tatár támadások után Krakkó újra képes volt a felvirágzásra, kövek kerültek az utcákra és kialakították vízvezetékrendszert is.  A város a közép-európai történelem során jelentős,  Hanza szövetség központja is lett, majd később, az 1500-as évek közepén elvesztette fővárosi rangját, de ipari és kulturális jelentősége megmaradt. Az Osztrák- Magyar Monarchia idejében osztrák fennhatóság alá került, majd pár évtizednyi szabadság után a II. Világháború egyik első elesett városa lett. 

A városba érkezéskor első célpontként az Óváros és a Kazimierz környékét érdemes felkeresni. A krakkói óváros 1978 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Itt található a Posztócsarnok, a Piactér, a Mária-templom és a Szent Adalbert templom. Nem messze található a korai zsidónegyed, a Kazimierz , melyet a Schindler listája című filmből is ismerhetünk. A Visztula partjára érkezve a királyi várhoz érhetünk, mely  -mint minden más történelmi emlék - szinte eredeti pompájában tartva áll. Itt található a királyi palota és a már említett Wavel-i Székesegyház is. A várnegyed csodaszép látványt nyújt és a fáradt turista egy rövid pihenőt is tehet a meseszép várkertben, hogy utána felmehessen a  Sandomierska toronyba  és meglátogassa a sárkánybarlangot és a néha tüzet okádó Sárkány szobrot. 

Krakkó nappal a csodaszép emlékek éjszaka pedig a bulik városa. Elérhető szinte minden zenei és szórakozási forma. Aki kávézókban szeretne ücsörögni a belvárosban az is jól érzi magát és az is, aki nem szeretne hosszú sétát tenni a legközelebbi szórakozóhelyig. Az idősebbek számára a jellegzetes éttermek, míg a fiatalok számára a bulihajók jelenthetnek kellemes esti kikapcsolódást, hogy utána egy élményekkel teli utazásról térhessenek haza. 

Édes kis házak, messze kanyargó csatornák, illatos tulipánok – Amszterdamban a szerelem és a művészet az utcán hever, hogy útját állja a biciklijével közlekedő, alkotó léleknek – vagy menedéket adjon sok száz évvel ezelőtt az angol királynak és szeretőjének.

Amszterdam az utóbbi időben a legszabadabb városként lopta be magát a világ fiataljainak és örök fiatal lelkeinek a szívébe. A város azonban sokkal messzebbre menő múlttal rendelkezik – mint írtuk, akár angol királyi szemszögből is. A holland királyság fővárosát halászok alapították a XIII. század alatt, akik a névadó, Amstel folyó mellett találták meg számításukat. A városkép egészen 1585-ig faházakból állt, amikből mára már csak egy,  a Houten Huis – nemes egyszerűséggel, Faház- látható Begijnhofban.

Az Aranykorszak alapozta meg a város európai jelentőségű településsé válását. Az 1585 és 1672 közti időszakban épült fel a Királyi Palota(Koninklijk Paleis), a és a Nyugati Templom , a Westerkerk is. Az korszaknak az angolok és a franciák támadása vetett véget, de a városnak sikerült fennmaradnia és az uralom után a XIX. század végén ismét erős lábra állt. Ekkor alakult ki a csatornarendszer is, ami a mai napig jellemzi a város képét.

Amszterdam szabadsága a művészet fejlődésében is megmutatkozik. Egyszerre kapnak jelentőséget a korábbi művészeti alkotások – legyen az festészet vagy építészet - és a modern irányzatok. Európa egyik művészeti központja ez, ahol rengeteg múzeum, többnyelvű színház és csodás mozi található. A mozik közül is kiemelkedik Tuschinski mozi mely az Art Deco amszterdami felfogásában épült meg. Ha minőségi kulturális szórakozásra vágyunk a színházak és mozik nagy részét a Leidse tér közelében találjuk meg. Errefele kaszinózhatunk is a Holland Kaszinóban, de akár egy élő műsor részesei is lehetünk a Lido színházban.

A képzőművészet szerelmesei betérhetnek a számtalan világhírű múzeum egyikébe. A leghíresebbek a Nemzeti Múzeum (Rijksmuseum), melyben főként a holland mesterek művei találhatók a XVII.századból. A két legismertebb alkotó Vincent Van Gogh és Rembrandt művei, levelezései a róluk elnevezett múzeumokban kapnak helyet. A modern festészet rajongóit pedig a Stedeljik Museum – vagyis Városi múzeum csábítja időszakos kiállításaival.

Amszterdamban virágzó művészet és a bohém lét tökéletes felüdülés lehet a kikapcsolódni, kiszakadni vágyóknak. Szemet gyönyörködtető alkotások között utazhatunk biciklivel, miközben az utcákat leomló faágak és virágok borítják. Kötelező azoknak, akik meg akarják ismerni a teljes szabadság érzését.

Van egy hely a földön, ahol a modern és régi találkozik, van egy hely, ahol a művészet megfér az esti szórakozással, van egy hely, ami mindenki számára elérhető -- egy hely Ausztria közepén. 

Bécs megnyitotta a kapukat a fiataloknak a kultúra előtt, és az óvárosban egy létrehozott egy helyet, ahol mindenki szabadon olvashat, pihenhet, alkothat -  a Múzeumi Negyedet. A patinás emlékeket őrző épületek mellé került a Modern Művészetek Múzeuma, és a régi emlékek elkezdtek élni a fiatalokkal. 

A helyen korábban a monarchia nagyságát jelképező istállóépület állt, ma a kultúra nagysága uralkodik. Itt található a Bécsi Műcsarnok, a klasszikus művészetek kedvelői számára, de itt kap helyet a két nagy modern művészeti kiállítótér, a fehér kocka alakú Leopold Múzeum és a fekete kocka alakú MUMOK - ami akár a LUMU testvére is lehetne. A téren eközben zajlik az élet. Írók, festők jönnek reggel, találkoznak fiatal barátaikkal, kifekszenek a napra a kihelyezett modern stílusú padokra és beszívják a falakból áradó kultúrát. 

Itt találkozik a divat a képzőművészettel , ugyanis itt rendezik meg évente kétszer a hivatalos divathét osztrák verzióját az, MQ Vienna Fashion Week-et. A bemutatókon szinte bárki részt vehet egy jelképes, 10 Euró-s összegért. Az osztrákok valósággal bolondulnak a modern textilművészetért. Nemcsak megtekintik a tervezők által kreált ruhakölteményeket, de vásárolnak is. 

A Museumsquartier nappal a szabad művészet tere, ahol a fiatalok mellett a gyermekekre is gondolnak. Este azonban beindul a zene és DJ-k játszanak az alkotásban megfáradt művészlelkeknek. 

Frankfurt am Mainhattan, becézik a német gazdasági várost a németek.  Frankfurt mindig is nagy gazdasági jelentőséggel bírt, ami mostanára annyira megnőtt, hogy szinte egy Manhattan-hez hasonlító várost húztak fel a középkori alapok mellé.

A város évezredek óta, kereskedelmi jelentőséggel bírt. A régészeti leletek szerint már a neolitikumban is éltek itt emberek, de a római időkben is katonai bázis volt. Atelepülés, jelentőségét véglegesen a verduni szerződés után alapozta meg: itt koronázták meg a királyokat, 1562-től pedig a Német-Római császárokat is. Frankfurt a XIII. században szerezte meg a független birodalmi város címet, melyet a címerében szereplő sas is jelképez. A birodalmi várossá avatás után engedélyezték a kereskedelmet is, ezzel alapítva meg Európa későbbi gazdasági központját. 

Frankfurt élete mindig is az ipar és a kereskedelem elengedhetetlen eszköze, a pénz körül forgott. 1585-ben itt alakult meg az első ’’tőzsde’’ mivel a városban annyi pénznem forgott, hogy kénytelenek voltak bevezetni egy valutaváltási rendszert.  A történelem zavaros évszázadai alatt a város függetlenségét és gazdasági jelentőségét, többször próbálták lecsökkenteni, de a vezetés mindig hamar újra tudta építeni magát.Frankfurt am Main ma a Németország ötödik legnagyobb települése. Gazdasági jelentősége főként a tőzsdén alapul. Itt működik az Európai Központi Bank, a Frankfurti Értékpapírtőzsde és az EUREX a világ legnagyobb határidőtőzsdéje. A város a világ 7. és az Európai Unió leggazdagabb városa, emellett Európa fő internetelosztó központja. A német városhoz tartozik a DE-CIX, mely 20 ország 180 internetszolgáltatójának továbbít adatokat. 

Aki sétát akar tenni Frankfurtban, egyszerre kalandozhat egy történelmi világ és a modern pénzügyi élet színfalai között. Az óvárosban a II. Világháború után csak egy középkori ház maradt épen. Az itt látható Römerberg egy 9 épületből álló komplexum, mely ma városházaként működik. A közelben a frankfurti Sóhajok hídja található, amit – ha már Frankfurt – az adózni induló kereskedőkről neveztek el, akiknek át kellett haladniuk a híd alatt. Itt látható a Römerhalle is, melyben régen az arany és ezüstkereskedők tartottak vásárokat. A modern várost a felhőkarcolók jellemzik, melyek híven tükrözik a Frankfurt a Mainhattan elnevezést. Az óriási épületeket a Taunusanlage nevű park közelében, a Mainzer Landstrasse-n lehet meglátogatni.

A gazdaság mellett a város adott otthont, a németek legnagyobb becsben tartott művésze, Goethe születésének. A házat, melyben megszületett eredeti állapotába állították így szintén látogatható. A kultúra képviseletében emellett Frankfurt ad otthont a szintén európai jelentőségű Frankfurti könyvvásárnak, melyen átadták Eszterházy Péternek a Könyvkereskedők Békedíját, ami az egyik legrangosabb elismerés.

Frankfurt történelme kimeríthetetlen adathalmazt hordoz magában. A város egyszerre gazdasági és kulturális jelentőségű a lenyűgöző ellentéttel, melyet a békés óváros és a hatalmas felhőkarcolók képe okoz. Olyanoknak ajánljuk, akik több napot szánnak arra, hogy megnézzék ezt a színes és lüktető várost.