Írtunk már Krakkó városáról de egy lényeges momentumot csak sejtettünk a történetből. Mégpedig a sárkány, a királylány és a királyfiak meséjét. Hogy mi igaz belőle - arra már a kutatók is rájöttek és ha végig olvassátok, Ti is megtudhatjátok. 

Történt egyszer pedig a messzi Wawel-domb környékén, hogy a folyóparti területet Krak király szerette volna elfoglalni - és hogy ők legyenek a pozitív szereplők - megművelni, felvirágoztatni. A terv sikerült is és a király és udvara akkora bulit ült, hogy arról feljegyzések se maradtak. A mulatozás hevében azonban egy dolgot nem vettek figyelembe : a domboldalon már izgatottan ücsörgő sárkányt, aki alig várta, hogy friss, mámoros hússal tömje meg bendőjét. A nagy szembesülés után a királynak és népének rendesen elkezdett fájni a feje, a sárkány ugyanis hetente egy állatot kért a látszólagos békéért cserébe. Ha nem kapott állatot, embereket evett meg helyette - és még ahhoz is volt bőr a képén, hogy a vacsora után szinte teljesen kiigya a Visztula vizét.

A hosszú, rettegésben eltöltött évek alatt a király, két feltűnési viszketegségben szenvedő fia, II. Krak és Lech úgy döntöttek, az év hőseiként végeznek a sárkánnyal. A gyermekek, - ezzel is megpecsételve a "hosszú családi békét" - összedugták a fejüket, mit is kellene tenni a szörnnyel. Bekértek az udvarba ezért minden olyan sárkányölős akciómesét, amiben hős férfiak próbálkoznak eltenni a rémes lényeket fej fölül.  Durvábbnál durvább dolgokat találtak ki, míg nem egy nap egy hirtelen ötlettől vezérelve - melyet valószínűleg egy furmányos kis udvarhölgy adhatott nekik- kénnel töltött juhot adtak egy nagy és sokatmondó kacsintással az állatnak, aki ez után forgatókönyvszerűen elpusztult. 

Az igazi muri csak ezután vette kezdetét. Sharing is caring - de nem, ha ezen a korona múlik. A fiúk, mint az örökségre évekig váró emberek, annyira összevesztek azon; hogy melyiknek is sikerült megölnie a gaz sárkányt hogy Krak kénytelen volt végezni fivérével, majd dicsőségben hazatérni a városba, miközben krokodil könnyeket ejtett testvére halála okán. A királyfi később II. Krak néven uralkodott egészen addig míg le nem bukott és el nem űzték a városból.

A figyelem ezután a király egyetlen épen maradt lányára, Wandára szegeződött, aki válogatni kezdett az udvarlók közül. De ahogy ez lenni szokott miközben a királylány a fehér királyfira várt -  a sötét paraszt érkezett egy német lovag személyében. Ritiger - a paraszt- erőszakosan döngette a lány várának kapuit, miközben az mindent elkövetett hogy a lovagot még csak ne is érdekelje. Ritiger égtelen, hiú haragra gerjedt és minden összehazudott kapcsolatát bevetve megfenyegette szegény Wandát a város elpusztításával. Wanda sajnos sose volt az az erős asszony így inkább a Visztula vizébe ölte magát. 

A kutatók a valóságot azonban sokkal szárazabban látják. A sárkányt az akkori írások szerint valószínűleg az avar népek jelentették, akik valóban rettegésben tartották a város lakosait. A település körül élősködtek, miközben védelmi pénzt szedtek haszonállatok formájában. Ha nem kapták meg, amit akartak, nem lófejet küldtek vissza, hanem embereket raboltak, nehogy elfeledjék a krakkóiak mi is az a fegyelem. Azt pedig, hogy szegény városiak, a romantikus hatalmi harcok után nem sokkal egy Kegyetlen Boleszláv nevű uralkodót kaptak a fejük felé inkább hagyjuk is... 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.