Ljubljanában egyszer el kell veszni, hogy megláthassuk a város kacskaringós utcáiban rejlő művészeti értéket. Ezután be kell ülni egy mennyei pékségbe és a fáradalmakat egy wellness szállóban kipihenni a szomszédos tó partján. 

A város története, hasonlóan Krakkóhoz  egy sárkánnyal és annak legyőzésével kezdődött. A lengyel településen és az akkori Ljubljanában is ellenséges népek tartották rettegésben a lakosokat, így talán joggal gondolhatjuk, hogy a vándorló és fosztogató törzseket nemes egyszerűséggel egy tüzet köpő, szörnyű állatként látta az akkori társadalom. Persze, ebben a sztoriban is a hős - ez esetben görög - királyfi az, aki megmenti az embereket és megszilárdítja a hatalmat. A helyen, abban az időben főként a nagybecsű vének és illírek rettegtek, majd Augustus császár uralkodása alatt, rómaiak lepték el.

A Római Birodalom alapozta meg Ljubljana jelentőségét, ugyanis az akkor még Pannónia Provinciához tartozó, Emona nevet viselő településig építették fel a kor egyik legfontosabb kereskedelmi vonalát, a Borostyánutat, így számtalan kereskedő volt kénytelen áthaladni a városon, aminek ekkor saját istennője volt Equarna névvel. Később szláv és szlovén népek telepedtek le, akik a Német-római Birodalomhoz tartozva felvették a kereszténységet, így a Ljubljanica folyó partja virágzásba kezdett; kézművesek, céhesek városává vált és fejlődött egészen az 1511-es földrengésig, ami a többszáz éves emlékeket a földdel tette egyenlővé. 

A szlovén település a katasztrófa után reneszánsz stílusban épült újjá és a lakók felocsúdva a szörnyű eseményekből, elkezdtek terjeszkedni a folyó másik partjára is - akkor már barokk stílusban. A nemzeti öntudatra ébredésben később a töpörödött harcördög Napoleon játszott szerepet, aki meghódítva a várost, a francia nyelvet tette kötelezővé. A császár birodalmának gyengülésével a szlovének is egyre bátrabbak lettek és egyöntetűen álltak ki saját nyelvük ismerete és általános tanítása mellett. A kor nacionalista és ipari forradalmai természetesen a városra is nagy hatással voltak : himnuszt írtak, iskolákat alapítottak és elkészült az első vasútvonal is, ami Bécstől Trieszt felé érintette Ljubljanát. A II. világháború után Jugoszlávia része lett és 1991-ben vált függetlenné. 

A település turisztikai szempontból bővelkedik a gyönyörű látnivalókban : a reneszánsz és a barokk kor emléképületei ma is sejtetnek valamit, az akkor élénken virágzó városból. A leghíresebb műemlék azonban a XIX.században épült Sárkány-híd, amit a modern kor szimbólumaként emelték kihangsúlyozva Ljubljana jelképét, a tűzköpő állatot, amiből egyből 4 őrzi az átkelő épségét. A kaján lények a monda szerint egy szűzlány áthaladásakor élénk farokcsóválásba és forgolódásba kezdenek. Egyesek pisszegni is hallották őket, de ezt még senkise erősítette meg. 

A másik fontos látnivaló maga a várost megalapozó római fal, melyből a későbbi korok viszontagságai alatt már igen kevés maradt fenn, ellenben a domboldalon álló várral, melynek alapjai a sötét középkor óta töretlenül állnak. Az építményt eredeti gót formájába 1967-ben állították vissza, ahol természetesen kiállítások, rendezvénytermek kaptak helyet. 

Ljubljana kulturális jelentősége mellett érdemes odafigyelni a természeti kincseire is. A szlován főváros mellett ugyanis egy igen érdekes és szép tavacska, a Bled húzódik, mely eredetileg gleccsereknek köszönhetően keletkezett. A jég által vájt medencét termálforrások töltötték fel, romantikus módon középen kihagyva egy kis szigetet. A szigetre pedig a kereszténység ideje alatt csodaszép kápolnát emeltek, Mária tiszteletére. A partra pedig természetesen spa-kat és szállodákat építettek, így egy kellemes kikapcsolódás helyszíne lehet bárki számára. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.