Ady Endre, Krúdy Gyula - a magyar irodalom és a magyar történelem nagyjai, mint Rákóczi György, Vitéz János és még sokan mások is kötődnek az erdélyi városhoz. Cikkünkből megtudhatod, ki, hogyan. 

Nagyváradot második keresztény királyunk, I. (Szent) László ideje alatt építették. Abban az időben összesen 11 földvár figyelte a környéket, ami egészen a tatár támadásokig kitartott. A keleti népek ugyanis annyira feldúlták, hogy szinte egy új várost voltak kénytelenek felhúzni az akkori népek. A településnek azonban sikerült mindig kitűnnie a magyar történelem során. Nagyváradon tanult Janus Pannonius, a város püspöke volt Vitéz János és Rédey Ferenc, a későbbi erdélyi fejedelem is itt volt parancsnok. 

Az erdélyi település sorsa ezek után az elfoglalások és visszafoglalások körül forgott. A vár azonban minden esetben csak sokadik próbálkozásra esett el. A sort a parasztseregek kezdték és egy sokkal veszedelmesebb ellenfél, a törökök folytatták. A kor nagy hódítói 1598 és 1613 között eredménytelenül próbálkoztak, majd a hosszú küzdelmek és vélhetően az ország kimerültsége miatt a település elesett és csaknem porig rombolták. Visszavenni is csak később, 1692-ben sikerült. Ezalatt a város a történelmi tragédiák színtere volt : 1613-ban Báthory Gábor, 1660-ban II.Rákóczi György vesztette életét és mindennek tetejébe itt fogták el Thököly-t is, mígnem Donatus Heissler, császári tábornoknak sikerült visszavennie. 

A várost a török uralom után sikerült a kor hagyományaihoz mérten újjáépíteni, melynek emlékét még ma is őrizné Nagyvárad, ha azóta nem lett volna egy szocialista/ kommunista diktatúra, aki igyekezett minden olyan emléket eltörölni az erdélyi területeken, amelyek a közös magyar történelmi múltra utalnak. Ezek az építészeti emlékek ma nagyon rossz állapotban vannak. 

Nagyvárad eredetileg 4 különálló részből állt : Várad-Újváros, Várad-Olaszi, Várad-Váralja és Várad-Velence. Az elnevezéseket a városrészre jellemző vonások adták. Ezek az akkor erőszakosan szétszakított és különálló települése 1848-tól kezdve évtizedeken keresztül harcoltak azért, hogy egy közigazgatási területként kezeljék őket. Ezt  csak később 1872-ben sikerült elérniük. 

A település nem csak katonai jelentőséget töltött be az évek során. Nagyváradot akár a magyar sajtótörténet egyik bölcsőjének is nevezhetjük. Az akkor pezsgő irodalmi életet hazánk egyik legnagyobb alkotói, Ady Endre, Krúdy Gyula, Balázs Béla, Juhász Gyula, és kortársaik tették színesebbé. 1868 és 1918 között számos író kereste fel a várost, publikált a Nagyváradi Lapok-ba, a Bihari Közlönybe majd később a Biharmegyei Lapokba. Itt működött a liberalizmus elvein alapuló Nagyváradi Napló, mely a kor egyik jelentős lapja volt, mely Trianon után még 15 évig is tudott működni. A két világháború közti időszakban a szerkesztők megpróbálták a cenzúrát kijátszva megtartani a város irodalmi jelentőségét, megjelentették a híres Magyar Szó nevű folyóiratot, azonban gyakran voltak olyan évek amikor szinte egy számot se adhattak ki. A második világháború után sajnos Nagyvárad teljesen elvesztette ezt a szerepkörét. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.